A világ egyik legextrémebb sportjának tartott mászás olyan egyedülálló terület, amely koncentrációt, bátorságot, fizikai erőnlétet, ügyességet, speciális eszközöket és ezek kezelését, valamint a mászás környezetének széleskörű ismeretét követeli meg.
A boulder kötél nélküli mászást jelent, bármely kisebb szikla felszínén, műfalon, épületeken.
A boulderezést leginkább edzésre használják, vagy csak egyszerűen szórakozásra. Ha valaki kimegy a természetbe, a boulderezés tűnik a legegyszerűbb lehetőségnek - ha nem sikerül az alacsony sziklafal tetejére felmásznia, leugrik, és addig próbálja újra, míg fel nem jut.
A kitűnő tornagyakorlatok rendkívüli ujjerőt igényelnek, a tömbökre sokszor szinte láthatatlan peremeken, kényelmetlenül kitekeredve lehet csak feljutni. A boulderezésnek is megvannak a nehézségi fokai, amelynek mérésére nagyrészt a francia "Fontainebleau Erőskálát", vagy az amerikai "Vermin" skálát használják.
Természetesen világos, hogy egy munkanap előtt nincs arra lehetőség, hogy elautókázzunk, egy olyan helyre, ahol művelni tudnánk a sport eme műfaját. Ennek érdekében hozták létre a fedett pályás boulder club-ot, ahová bármikor benézhetünk akár csak egy órára az edzőterem szürke egyhangúsága helyett. A műfal-mászás, a sziklamászás teremben űzhető változata. Épített műfalon, mesterséges fogások és lépések segítségével lehet a falon különböző hosszúságú és nehézségű utakat megmászni.
A boulderezés a mászás legnehezebb és a legtöbb technikai tudást igénylő formája, ahol az út gyakran csak néhány, de igen nehéz mozdulatból áll. Azonnali és gyakori sikerélményt és nagyszerű társasági életet biztosíthat egy ilyen club látogatása.
A sportnak egyéb veszélyei is vannak, például aki egyszer ráérez a mászás ízére, azt talán csak a felesége bírja rávenni, ne fúrja tele műfogásokkal a lakását.
